A Biblia tanítása és tanulmányozása

„Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre… ha úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket…” (Péld 2:2, 4)

Jézus gyermek-, fiatal- és felnőttkorában is tanulmányozta a szent Iratokat. Már kisgyerekként, anyja térdén ülve is a prófétai tekercsekből tanult naponta. Fiatalon a hajnali sugarak vagy az alkonyat gyakran találta Őt egyedül a domboldalakon vagy az erdő fái között, amint csöndes órát töltött imádságban, Isten Igéjét tanulmányozva. Szorgalmas tanulásának eredményét abban is láthatjuk, hogy szolgálata során az Írások alapos ismeretéről tett bizonyságot. Mivel Krisztus úgy szerezte a tudást, ahogyan mi is megszerezhetjük, ezért az Ő csodálatos – szellemi és lelki – ereje igazolja számunkra a Biblia lenyűgözően értékes nevelő jellegét.

Amikor mennyei Atyánk a Szentírás üzeneteit leíratta, nem hagyta figyelmen kívül a gyerekeket. Az ember alkotta történetek között hol találunk még olyanokat, amelyek ennyire megragadják a kicsik szívét, és ennyire alkalmasak az érdeklődésük felkeltésére, mint a Biblia történetei?

Ezekkel az egyszerű történetekkel tegyük világossá Isten törvényének nagyszerű alapelveit! A szülők és a tanítók már nagyon korán elkezdhetik a gyerekek felfogóképességéhez leginkább illő illusztrációkkal teljesíteni az Úr utasítását, ami így szól: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.” (5Móz 6:7)

Nagy segítséget jelent a példázatok, táblák, térképek és a különböző illusztrációk használata a leckék elmagyarázásában és azok megjegyzésében. A szülők és a tanárok folyamatosan keressék a minél korszerűbb módszereket! A Biblia igazságainak tanítása megérdemli a legfrissebb gondolatainkat, a legjobb módszereinket és a legkomolyabb erőfeszítéseinket.

A Biblia tanulmányozása iránti érdeklődés felkeltése és erősítése nagyban függ az áhítat órájának felhasználásától. A reggeli és esti áhítat legyen a nap legkedvesebb, leghasznosabb időszaka. Értsük meg, hogy ezekbe az órákba ne engedjünk be semmilyen zavaró, durva gondolatot. Ilyenkor azért gyűlnek össze a szülők és a gyerekek, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják az otthonukba a szent angyalokat. Az igeolvasás legyen rövid, élettel teli, alkalomhoz illő és időről időre változó. Mindenki vegyen részt a felolvasásban, tanuljunk meg kívülről szakaszokat, és gyakran ismételjük át Isten törvényét! Még inkább felkelthetjük a gyerekek érdeklődését, ha megengedjük nekik, hogy ők válasszák ki a felolvasandó szakaszokat. Tegyünk fel nekik kérdéseket, és hagyjuk, hogy ők is kérdezhessenek! Ha az áhítat nem nyúlik el emiatt túlságosan, engedjük, hogy a kicsik is imádkozzanak, és együtt énekeljenek velünk, akár csak egy versszakra is!

Ahhoz, hogy az áhítat olyan legyen, amilyennek lennie kell, gondosan fel kell rá készülni. A szülők nap mint nap tanulmányozzák együtt a Bibliát gyerekeikkel! Kétségtelen, hogy nem könnyű ezt megtervezni, és a kivitelezés is némi áldozatot követel, de az erőfeszítés gazdagon megtérül.

A felkészülés legfontosabb eleme, hogy a szülők először saját szívükben rejtsék el Isten parancsolatait. „Ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről” – mondja Isten (5Móz 6:6–7). Ahhoz, hogy gyerekeinkben érdeklődést keltsünk a Biblia iránt, először nekünk magunknak kell érdeklődnünk iránta. Ha meg akarjuk velük szerettetni a tanulmányozását, először nekünk magunknak kell szeretnünk. Utasításainknak csak akkor lesz hitele számukra, ha látják a példánkat és a lelkesedésünket.

Isten Ábrahámot Igéje tanítójául hívta el, nagy nép atyjának választotta ki, mert látta, hogy tanítani fogja gyermekeit és háznépét az Úr törvényének elveire. Ábrahám tanításának hatékonysága saját életpéldáján múlt. Háza népe igen nagy volt, több mint ezer emberből állt. Sokan közülük családfők voltak, és nem kevesen csak akkoriban fordítottak hátat a pogányságnak. Egy ilyen család erőskezű vezetőt igényelt. Semmilyen gyenge, következetlen módszer nem lett volna hatékony. Ábrahámról pedig ezt mondta Isten: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének őutána…” Mégis Ábrahám olyan bölcsen és szelíden gyakorolta tekintélyét, hogy azzal megnyerte az emberek szívét. Az isteni Vigyázó így folytatja a róla szóló bizonyságtételt: „Hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt téve.” (1Móz 18:19) Ábrahám befolyása túlterjedt saját háza népén. Bárhol állította is fel sátrát, mellette egy oltárt is emelt áldozat bemutatására, istentiszteleti helyként. Amikor a sátrat felszedték, hogy tovább vándoroljanak, az oltár ott maradt, és sok arra vándorló kánaánita – aki Ábrahámtól, Jahve szolgájától ismerte meg az Urat – megállt mellette, hogy áldozatot mutasson be Istennek. 

Nem kevésbé hatékony ma sem az Isten Szaváról szóló tanítás, ha hűen tükrözi azt a tanító élete is.Nem elég tudni, hogy mások mit gondoltak vagy tanultak a Bibliáról. Mindenkinek önmagáról kell majd számot adnia Isten előtt az ítéletben, és most mindenkinek magának kell megtudnia, mi az igazság. A hatékony tanulás érdekében azonban fel kell kelteni a tanuló érdeklődését. Különösen azoknak nem szabad ezt szem elől téveszteni, akiknek különböző magatartású, képzettségű és gondolkodású gyerekekkel és fiatalokkal kell együttműködniük. Amikor a Bibliát tanítjuk a gyerekeknek, nagyobb eredményt érhetünk el, ha megfigyeljük, milyen a gondolkodásuk, mi az érdeklődési körük, és ráirányítjuk a figyelmüket arra, mit mond a Szentírás ezekről a dolgokról. Aki bennünket sajátos adottságainkkal megteremtett, Igéjében is mindenki számára elrejtett valami személyre szabott üzenetet. Amikor a tanulók azt tapasztalják, hogy a Biblia tanításai az ő életükre is alkalmazhatók, alkalmat kapunk arra, hogy megtanítsuk nekik: fogadják el tanácsadójuknak a Bibliát.

Segítsünk nekik értékelni az Ige csodálatos szépségét! Manapság sok izgalmas, egészségtelen és valódi érték nélküli könyvet ajánlanak a fiataloknak, vagy legalábbis megengedik nekik, hogy olvassák azokat feltételezett irodalmi értékük miatt. De mi miért irányítanánk oda a gyermekeinket ezekhez a szennyezett patakokhoz, holott szabad hozzáférésük van Isten Igéjének tiszta forrásaihoz? A Bibliában a teljesség, az erő, a mélység kimeríthetetlen üzenetei vannak. Bátorítsuk a gyerekeket és a fiatalokat arra, hogy kutassák benne a gondolatok és a kifejezések kincseit!

Miközben ezekre az értékes dolgokra figyelnek, azok meglágyítják, átjárják a szívüket. Vonzódni fognak Jézushoz, aki így nyilatkoztatja ki magát nekik. Ezen a ponton pedig már kevesen vannak, akik nem szeretnének egyre többet és többet megtudni munkájáról és módszereiről. 

Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a Bibliát tanítható lelkülettel kell és szabad tanulmányozni. Nem azért kutassuk írásait, hogy érveket keressünk véleményünk alátámasztására, hanem hogy megtudjuk, mit mond Isten.

A Biblia tanításainak valódi ismeretére csakis a Szentlélek segítségével juthatunk el, aki ihlette azokat. A tudás pedig akkor gyökerezik meg, ha meg is éljük. Mindennek engedelmeskednünk kell, amit Isten Igéje parancsol, és az összes ígéretét igényelhetjük. Az Ige ereje által olyan életet kell élnünk, amilyet az előír. Csak akkor tanulmányozhatjuk hatékonyan, ha mindezt megtartjuk. 

A Biblia tanulmányozása legbuzgóbb erőfeszítéseinket és legkitartóbb elmélkedésünket igényli. Ahogy a bányász az aranykincs után kutat a földben, ugyanolyan komolyan és kitartóan kell nekünk is keresnünk Isten Szavának kincseit. 

A naponkénti tanulmányozás során gyakran az válik be leginkább, ha versről versre tanulunk. Egyszerre egy Igét olvassunk el, és egészen addig összpontosítsunk rá, amíg meg nem bizonyosodunk, milyen üzenetet rejtett abba az Úr személyesen számunkra. A gondolatot is addig forgassuk az elménkben, míg sajátunkká nem válik. Tehát ha egy rövidebb szakaszt tanulmányozunk addig, míg értelme meg nem világosodik előttünk, sokkal értékesebb, mintha különösebb cél nélkül olvasnánk el több fejezetet, és nem nyernénk pozitív tanácsokat.

A sekélyes gondolkodás és erkölcsi gyengeség egyik fő oka, hogy nem összpontosítunk értelmes dolgokra. Büszkék vagyunk az irodalmi művek széleskörű terjesztésére, ugyanakkor a könyvek sokasága – még ha nem is kifejezetten káros a tartalmuk – „jótékony kísértők” lehetnek életünkben. Mivel a nyomdák hatalmas példányszámban ontják az irodalmi műveket, idősek és fiatalok egyaránt rászoknak arra, hogy gyorsan és felületesen olvassanak, így az elme elveszíti a logikus és élénk gondolkodás képességét. Ezenkívül rengeteg folyóirat is megjelenik az országban – akár a békák Egyiptomban –, amelyek nem csak közönségesek és hiábavalók, de gyengítik, züllesztik és egyre aljasabbá teszik olvasóikat. Hatásuk nem csak annyi, hogy mérgezik és rombolják az elmét, de kikezdik és tönkreteszik a lelket is. A hanyag, céltalan elme és szív a gonosz könnyű prédája lesz. A gomba beteg, élettelen szervezeteken telepszik meg. A tétlen elme pedig Sátán műhelye. Irányítsuk gondolatainkat magasztos, szent dolgokra, legyen életcélunk nemes, amire teljes figyelmünket fordítjuk, így a gonosz nem vetheti meg lábát az életünkben.

Tanítsuk meg a fiatalokat Isten Igéjének alapos tanulmányozására! Ha szívükbe fogadják tanításait, azok hihetetlenül erős védelmet jelentenek majd a kísértésekkel szemben. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” „Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.” (Zsolt 119:11; 17:4)

A Biblia önmagát magyarázza, igeverset igeverssel kell összevetni. A tanuló sajátítsa el, miként kell a Bibliát összefüggő egészként szemlélni és meglátni a részek közti kapcsolódási pontokat. Ismerje meg a Szentírás hatalmas, központi témáját, Isten eredeti célját a világgal, a nagy küzdelem kezdetét és a megváltás munkáját. Meg kell értenie az elsőbbségért egymással versengő két elv jellegét, és meg kell tanulnia, hogy ismerje fel azok működését a történelemben és a próféciákban egészen a kiteljesedésig. Tudja felismerni, hogyan hat a nagy küzdelem az emberi élet minden szakaszára, hogyan alkalmazza egyik vagy másik egymásnak feszülő elvet ő maga is minden tettében; és akár akarja, akár nem, már most eldönti, kinek az oldalára áll ebben a küzdelemben.

A Biblia minden egyes Igéje Istentől ihletett és igen hasznos. Az Ószövetség is megérdemli ugyanazt a figyelmet, mint az Újszövetség. Az Ótestamentum tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csupán sivatagot lát.

A Jelenések könyve Dániel könyvével együtt szintén komoly tanulást igényel. Minden istenfélő tanító fontolja meg, mennyire fontos megérteni és másoknak is bemutatni az örömhírt, hogy Megváltónk személyesen jött el szolgájához, Jánoshoz megismertetni vele „Jézus Krisztus kijelentését, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar” (Jel 1:1). Senkit sem szabad, hogy elcsüggesszen a látszólag rejtélyes jelképek sokasága e könyv tanulmányozása közben. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1:5) „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” (Jel 1:3)

Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred arra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kincseket találhat, akkor vágyni fog arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéje alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja egy bizonyos időpontra vagy helyre korlátozni. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle, és gondolkodjon róla! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik, vagy valakire vár, használja ki az időt, és kutasson újabb kincsek után az Ige kincstárában! 

Lelkünk legjobb motiváló ereje a hit, a remény és a szeretet, és a Biblia tanulmányozása – ha helyes mederben tartjuk – erősíti ezeket. A Szentírás irodalmi értéke – a jelképrendszerek és kifejezések gazdagsága – csak keret, hiszen valódi tartalma a szentség szépségében rejlik. Azoknak az embereknek a leírásaiból, akik Istennel jártak, a Mindenható dicsőségének sugarait foghatjuk fel. Benne, aki mindenestül fogva kívánatos, azt a személyt láthatjuk, akit szemlélve a föld és az ég minden szépsége csak halvány árnyék. „Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12:32) Amikor a Biblia tanulmányozása közben a Megváltót szemléljük, lelkünkben feltámad a hit, az imádat és a szeretet rejtélyes hatalma. Krisztus arcát nézve olyanná változunk át, mint akit csodálunk. Pál apostollal együtt elmondhatjuk: „Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt… Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet.” (Fil 3:8–10)

Az ihletett Ige a mennyei öröm és békesség forrásait töri fel lelkünkben, és hatalmas folyóvá lesznek, így befolyásunkkal mindenkit felüdíthetünk, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Legyenek a mai fiatalok is olyanok, akik Bibliával a kezükben nőnek fel, befogadják annak életadó energiáját, és áldások folyóit áraszthatják a világra, olyan befolyást, amelynek gyógyító és vigasztaló hatását aligha foghatjuk fel. Élő vizek forrásai ezek, amelyek „örök életre törnek fel”.

Ellen G. White: Nevelés, 20. fejezet

Facebook Comments