A keresztút

Lukács tömören foglalja össze azt, amit Márk és Máté részletesen elmond, de kiemel két elemet amit az általa képviselt üzenet szempontjából fontosnak tart.

Az egyik Cirénei Simon szerepe. A katonák vele vitették el Jézus keresztjét, amit Ő a megélt kínzások után már nem tudott felvinni a kivégzés helyére. Simon ezzel a kereszthordozó keresztény szimbóluma lett. (Lukács 9:23; 14:27) Afrikai származású lehetett, akinek megtérése nyomán mások is csatlakoztak az egyházhoz. (Apostolok Cselekedetei 2:10; 6:9; 11:20; 13:1)

Egyedül Lukács írja le, hogy Jézus beszélt a keresztút alatt, a többi evangélium szerint Jézus hallgatott a Golgotára menet.
Jézus az őt sirató asszonyokhoz szól, Jeruzsálem sorsára, valamint a végső eseményekre emlékezteti őket. Beszédét egy hasonlattal zárja: ha Ő az élő fa tüzet fogott, és el kell hamvadnia a szenvedés tüzében, akkor mekkora szenvedésre számíthatnak azok, akik most elutasítják őt. Jézus, aki a bevonuláskor sírt Jeruzsálem felett, (Lukács 19:41-44) tanításai során nyíltan szólt arról, hogy a város és a templom el fog pusztulni, mert a nép nem ismerte fel a békességre vezető utat. Most, a keresztre vezető úton tesz még egy kísérletet, hogy megtérésre hívja népét. Példázata azonban nemcsak Jeruzsálemről szól, hanem egyszersmind a végidőre vonatkozó utalás, és mint ilyen, az egyháznak szánt intés is (Lukács 13:1-9).

Prof. Dr. Szilvási József

Facebook Comments