A legalázatosabb munka

Bibliai szakasz elmélkedésre: Lukács evangéliuma 10:38-42
Alapige: „De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle” (Lukács evangéliuma 10:42)

Gyakran összehúzzuk a szemöldökünket a tényre, hogy Márta képtelen volt abbahagyni a munkáját azért, hogy minőségi időt töltsön Jézus lábánál. De vajon mi a helyzet ma velünk? Miért olyan nehéz abbahagyni a munkát, és időt szánni az imára egy zsúfolt nap kellős közepén?

Azt hiszem azért, mert időt szakítani az imádságra a napunkból igencsak megalázó. Gondoljuk csak át! Minél több munkát végzünk el a nap folyamán, annál többen fognak sikeresnek tartani bennünket. Ám arról az időről, amit csendes imában töltünk, senki sem tud. Azzal, hogy imádkozunk, és a színfalak mögött minden terhünket átadjuk Neki, nem csak azt ismerjük el, hogy teljesen Istentől függünk a dolgok megoldásában; hanem abban az időintervallumban azt a lehetőséget is elveszítjük, hogy mások figyelhessék, milyen nagyszerű munkát végzünk.

Ezek a gondolatok nagyon szűklátókörűnek és énközpontúnak tűnnek, de valljuk be őszintén: milyen gyakran teszünk dolgokat önző indítékok alapján?

A világ nagyra értékeli a képességeket, a gyakorlatot, a különböző teljesítményeket és nagyszerű vívmányokat, az energikus hozzáállást, ennélfogva pedig nyilván azokat fogja megtapsolni és felelős pozícióba választani – akár még gyülekezeti vezetésre is! – akik mindezekkel a látható erényekkel rendelkeznek. De vajon Istennek milyen típusú férfiakra és nőkre van ma szüksége? Alázatos férfiakra és nőkre, akik nem csak beszélnek az ima erejéről, hanem valóban időt szánnak az imádságra!

Csak gondoljunk azokra, akiket Isten a legnagyobb feladatok elvégzésére hívott el a bibliai időkben!

Mózes egész napokat és éjszakákat töltött imában, és a későbbiekben milliókat vezetett ki a rabszolgaságból. Dániel, Babilon királyának egyik fő tanácsadója naponta háromszor vonult félre a szobájába imádkozni, és ennek eredményeképpen még magasabb rangra emeltetett, miután sértetlenül került ki az oroszlánok barlangjából. A történetek sora nem ér itt véget. Józsué megparancsolta a Napnak, hogy álljon meg, és a Nap engedelmeskedett. Eszter bátran kiállt népének megmentéséért. Dávid király, Péter, Pál, Jézus és más bibliai vezetők, akik megalázták magukat a naponkénti ima által… és a lista folytatódik!

Róluk, és a hozzájuk hasonló „imaharcosokról” ezt írja Ellen White: „Azok, akik bíztak Isten Igéjében – habár önmagukban teljesen gyámoltalanok voltak – gyakran az egész világnak ellenálltak” (Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 252. o.). Hogyan tették ezt? Úgy, hogy jelentős időt töltöttek imában, és ebből erőt nyertek!

Luther Mártonról, a protestáns reformáció vezetőjéről ezt olvashatjuk: „A titkos imából fakadt az az erő, amely a nagy reformáció által megrázta a világot. Tény, hogy abban az időszakban, amikor a legnagyobb nyomás alatt volt, hiszen meg kellett védenie magát, „nem múlt el egy nap sem anélkül, hogy ne szentelt volna legalább három órát imára. Mégpedig az elmélyülésre legalkalmasabb órákat választotta ki” (A nagy küzdelem. Budapest, 1975, H. N. Adventista Egyház, 191. o.).

Luther Márton sikerének – ami most, 500 évvel később is megrázza a világot – az volt a kulcsa, hogy félretette azt, ami figyelemreméltó lett volna, éspedig annak érdekében, hogy ideje legyen összeköttetésbe kerülni azzal az Erővel, ami képes igazi reformációt és változást létrehozni.

„Az emberek szemében a saját erejére támaszkodó munkás megmozgatja a világot, Isten szemében azonban az alázatos harcos megindítja a mennyet! Isten seregei érdeklődve figyelik az alázatos, imádkozó embereket, akik nem mernek egy lépést sem tenni anélkül, hogy először ne járulnának imában Isten színe elé, hogy a Mindenhatóval tanácskozzanak” (Review and Herald, 1893. július 4., 7. bekezdés).

Mély alázatot igényel az, hogy valóban időt szánjunk az imádságra Jézus lábainál, miközben buzgón fáradozhatnánk azon, hogy valami nagyon fontos dolgot véghezvigyünk. Ám amikor megalázzuk magunkat és időt szánunk az imára, azt fogjuk tapasztalni, hogy Isten dolgozni kezd, és rövid idő alatt elvégzi értünk azt, ami nekünk talán évekbe telt volna a saját erőnkre hagyatkozva.

Szívből jövő imádság:
Drága mennyei Atyánk! Bocsáss meg nekünk azért, hogy annyira büszkék és önelégültek voltunk, hogy nem hagytuk abba, amit éppen tettünk, és nem szántunk minőségi időt az imádságra! Bocsáss meg azért, hogy többre értékeljük az elismerést, mint Szentlelked áldását, amivel műved előrébb haladna! Kérünk, segíts jobban hinni abban, hogy Te kész vagy válaszolni, és hatalmas reformációt véghezvinni ma is – az imáinkra válaszként. Segíts megalázni szívünket, hogy majd felmagasztalhass bennünket az általad meghatározott időben. Kérünk, magasztald fel magad az életünkben, drága Jézus, amint kiáltunk hozzád, és megalázzuk magunkat imádságban! Jézus nevében kértünk minderre. Ámen.”

Zac Page

Facebook Comments