„Megmaradnak utódaitok és a nevetek is” (Ézs 66:22-24, ÚRK)

Olvassuk el Ézs 66:22 versét! Mit üzen nekünk ez az igevers? Milyen reményt találunk benne?

Ézsaiás próféta könyve egyik legcsodálatosabb ígéretét Ézs 66:22 versében találjuk. Olvassuk el figyelmesen! Az új égen és földön örökre megmaradnak az utódaink, mint ahogyan a nevünk is. Többé nem fogja senki kitörölni, levágni, kiszedni vagy gyökerestül kihúzni. Ez az örök élet ígérete az újjáteremtett világban, ahol nem lesz bűn, halál, szenvedés. Új ég és új föld lesz, végleg, teljes mértékben beteljesedik minden, amiben keresztényként hiszünk, Krisztusnak a kereszten, értünk vállalt áldozatának köszönhetően.

Miért említi Ézs 66:23 verse az újholdat (RÚF) és a szombatot az új égről és az új földről szóló leírásban?

Többféleképpen is megvizsgálhatjuk ezt a nehéz szöveget, de közelítsük meg így: Isten az áldozati rendszer léte előtt teremtette meg a szombatot (1Móz 2:2-3). A szombatünneplés része volt a szertartási rendnek, de nem függött attól. Ezért megszakítás nélkül folytatódik a helyreállítás időszakán át egészen az új földig. A Bibliában nincs arra utaló jel, hogy az áldozati rendszer mellett szabályos istentiszteleti napnak tekintették volna az újholdat. Elképzelhető azonban, hogy majd az új földön ezek is istentiszteleti napok lesznek (nem feltétlenül a heti szombathoz hasonló pihenőnapok), talán az élet fájának havonkénti ciklusához illeszkedve (Jel 22:2). Bármit   is jelentsen pontosan Ézs 66:23 szakasza, a lényege az, hogy Isten népe az egész örökkévalóságon át imádja majd Őt.

Vajon miért végződik Ézsaiás próféta könyve azzal a komor képpel, hogy a megváltottak letekintenek a lázadók holttesteire, akiket Isten elpusztított (Ézs 66:24)?

Ézsaiás próféta könyve kora társadalmának szánt felrázó figyelmeztetésként bemutatja az ellentétet a babiloni pusztítás hűséges túlélői és a pusztulásra jutó lázadók között. Nincs itt szó örökké tartó kínlódásról. A lázadók meghalnak, „tűz” végez velük, a pusztítás lángja pedig akkor alsziki ki, amikor elvégezte feladatát, hogy elkezdődhessen Jeruzsálem újjáteremtése. Nem lesz többé sírás vagy fájdalom, „mert az elsők elmúltak” (Jel 21:1-4; vö. Ézs 65:17-19).  Új, örök életet kapnak mindazok, akiket Isten megváltott   a földről.

Facebook Comments